Csokifa

„Csokoládé” fa (Theobroma cacao)

A Theobroma cacao (kakaófa) gyümölcse és a termésének magjai a kakaóbabok

Az eredetileg Amerika trópusi részéről származó kakaófa (latin nevén Theobroma cacao) ma már a világ több hasonló éghajlatú pontján honos, a termőterületek nagy része Afrikában található. A kakaó babot a fa terméséből nyerik ki, mely egy kb. 15-30 centiméter széles és 10cm széles, hosszúkás gyümölcs, színe éretten a sárgától a rozsdabarnáig változó lehet. E termés húsában több sorban elhelyezkedő magok az ún. kakaóbabok. Ezeket érlelik, szárítják, pörkölik, majd kisajtolják belőlük a kakaó masszát illetve kakaóvajat.

A kakaó (Theobroma cacao) valószínűleg az Amazonas és az Orinoco folyókat övező őserdő mélyéről származik. Több helyi ősi nép, maják, inkák és aztékok is ismerték, sőt utóbbi nép legendáiban feltűnő szent madár, a kvezál előszeretettel fogyasztotta a kakaó termését.

Termesztését a maják kezdték el kb. 3500 évvel ezelőtt. A termés húsát csemegeként fogyasztották, magja a kakaóbab pedig fizetőeszközként töltött be fontos szerepet. Latin nevét még Linné-től kapta, "theobroma", azaz az istenek eledele. A mályvavirágúak rendjébe sorolt növény természetes élőhelyén akár 15 méteres magasságot is elérhet, az ültetvényeken 3-4 méter magas növényeket nevelnek. Apró, fehér virágai késő délután nyílnak ki és egész éjjel nyitva maradnak. Termése elipszoid alakú, narancsszínű és általában 50-60 mag terem benne. Bár a kakaó a dél-amerikai kontinensről származik, a legtöbb kakaóültetvény ma Afrikában található. Az ültetvényeken általában két fajtáját termesztik, a Criollót és a Forasterót. A fák egész évben virágoznak és folyamatosan teremnek.

Elterjedten vékony lapokban,bonbonként vagy italként  lehet fogyasztani. A csokoládé nauhati indián  nevéhez, a xocolatlhoz (ejtsd: sokolatl) hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvében.

Amerikában az aztékok már jóval az Európai  hódítók előtt is itták a csokoládét.1519-ben, amikor a spanyolok a mai Mexikó területére érkeztek, Montezuma xocolatl-lal kínálta Cortest.

A fűszeres ital alapanyagai kakaó, víz, fahéj, ánizs, chili és kukuricaliszt volt. Az 1500 -as években Spanyolországnak kakaóbehozatali monopoliuma volt. Az ital receptjét titkosan kezelték,  cukorral  fahéjjal, szerecsendióval  illetve vaniliával ízesítve fogyasztották. Ausztriai Anna királyné XIII. Lajos francia király  feleségeként hozta át a csokoládétmSpanyolországból Franciaországba. .

A 18. században fogyasztott ital és a ma ismert csokoládé íze között még nagy volt a különbség: az akkori chocolatl ital zsíros és habos, ráadásul igen nehezen emészthető volt. Az ital ízletességével kapcsolatos problémát a holland C. J. van Houten 1828-ban feltalált kakaó sajtológépe javította meg: a készülék segítségével a kakaóbabból sikerült kivonni a zsíranyag egy részét(kakaóvaj, mely a kakaóbab 45 -55% a). Van Houten ezenkívül azt is felismerte, hogy a kakaó íze alkáli sók hozzáadásával tovább javítható. Az eljárás (melyet bevezetőjének tiszteletére dutching-nak neveznek) semlegesíti a kakaóban jelenlévő savakat, és lehetővé teszi még több zsíranyag kivonását, ezáltal szárazabb, porszerűbb anyagot kapunk, amelyből kellemesebb és könnyebben emészthető ital készíthető. Van Houten munkája nyomán nyílt meg a mai étcsokoládé kialakulásához vezető út.

1847-ben azonban Joseph Storrs Fry van Houten sajtolókészülékének segítségével kikísérletezni kezdett a kakaóvaj, a kakaómassza és a cukor vegyítésével. Munkáját siker koronázta: egy eddig még soha nem ízlelt finom csokoládét sikerült létrehoznia. Joseph Storrs Fry elkészítette a világ első valódi étcsokoládéját.

A mai csokoládé olyan termék, amely kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor és cukrokból készül, legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag. A csokoládék többsége 30 % kakaót tartalmaz, de a jó minőségű csokoládé kakaótartalma 50-70 %.

Az étcsokoládé számos vizsgálat szerint jelentős kedvező hatás fejt ki a vér antioxidáns szintjére, ezáltal szervezetünk egészségére. Ezzel szemben a tejcsokoládé fogyasztása minimális kedvező hatást eredményez. A fehércsokoládé csak a nevében csokoládé, ugyanis nem tartalmaz kakaót, csak kakaóvajat és cukrot. Elsősorban nem gyógyhatása, hanem kellemes íze miatt fogyasztjuk.